Buba éneke
Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék-
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésben
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.
Anyámnak
Anyámnak
Termő ékes ág, te jó anya, életemnek első asszonya, Nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett. én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér - álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas, asszonya, szemed Isis smaragd-dísze, tiszta, szép, hajnal Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya. A kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. Így tűnődtem: "mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!" A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád talált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér. Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ha cseppig átfolyt rajtam mind e lét, úgy halok az ős-egészbe, mint beléd. Fűzértánc Fűzzünk lombot szép füzérbe, rakjunk rózsát közepébe: Kész van már a szép füzér, rózsa díszlik közepén. Jó pajtások, sorba álljunk, tarka füzértáncot járjunk, aki velünk táncot jár, röppen, mint a kismadár! Füzért fűzzünk, egyet, százat, így köszöntsük jó anyánkat, énekszóra táncolunk, néki zengjen szép dalunk. Rózsadíszes lombfüzérre süssön a nap tiszta fénye, aranysárga napvilág, homlokunkon boldogság. |