Osváth Erzsébet

Öntözgetem
Édesanyám
Édesanya
Ha itthon vagy...
Meséltél és meséltél
Édesanyám szeme



Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyáknapja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyilik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szivében. 



Ha itthon vagy,
olyan jó nekem.
Szobánk is megszépül
hirtelen.
Vidám lesz minden:
a cserép virág,
a képek, a könyvek
és Mica cicánk.
Tudom, nem lehetsz
mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen -
hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed



Hogy muzsikál,
dalol ez a szó!
És százféleképpen mondható:
Anyú! – kissé kényeskedő, kérő.
Anyucikám – kedvesen becéző.
Anyukám – oly gyengéd, simogató
Mama! – milyen panaszosan hangzó!
Kórus énekli a sok szólamot,
gyermekkórus, s te némán hallgatod
ennyi változatban drága nevedet –
egyet jelent mind: szeretet.


Ha itthon vagy,
olyan jó nekem.
Szobánk is megszépül
hirtelen.

Vidám lesz minden:
a cserép virág,
a képeskönyvek
és Mica cicánk.

Tudom, nem lehetsz
mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen –

hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed.



Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.



Ha mosolyog,
szeme kék,
mint a nyári,
derűs ég.
És ilyenkor
énekel.
Csak énnekem,
énnekem.
Ha haragszik,
szeme zöld.
Körülötte
nagy a csönd.
Mintha vihar
az égen,
villám villan
szemében.

De megbékül
csakhamar.
Elvonul a
zivatar.
Kiderül a
borús ég.
Édesanya
szeme kék.
Újra, újra,
újra kék!
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)