Május első vasárnapján az édesanyákat és a nagymamákat köszöntjük. Megköszönjük nekik mindazt a szeretetet és gondoskodást, amellyel nap mint nap elhalmoznak bennünket. Különleges helyet foglalnak el a szívünkben.


Édesanyánk az a személy, akivel először kapcsolatba kerülünk születésünkkor, és akivel ez a láthatatlan kötelék meg is marad egész életünkben.


Az anyák napja világszerte ünnepelt nap, melyen az anyaságot ünnepeljük.
Magyarországon ez a nap május első vasárnapjára esik. 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.







Szeretem, amikor felkelek,
jó lesz a kedvem, ha felnevet.

Szeretem, amikor enni ad,
azt is, ha álmából felriad.
Van úgy, hogy ilyenkor morcosabb,
és persze, kicsinykét kócosabb.

Nem bánom azt sem, ha mérgesebb,
ilyenkor talán még édesebb.
Szeretem, amikor jót mesél,
azt is, ha énvelem mendegél.

Szeretem, amikor ad puszit,
s húsvétkor hozza a kis nyuszit.
Szeretem, amikor megdicsér,
És ha a suliig elkísér.

Szeretem, amikor rám hajol,
homlokon csókol és átkarol.

Szeretem, amikor dolga van,
meglátom rajta, ha gondja van.
Szeretem, amikor ölbe vesz,
azt is, ha esténként kádba tesz.

Szeretem, amikor kérdezem,
jó-e ha öleli két kezem?

Szeretem nagyon, ez nem vitás,
annyira és úgy, mint senki más!


Nadányi Zoltán: Anyu

 Tudok egy varázs-szót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

 Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csudajó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu! anyu! anyu!
hangzik este-reggel,
ja de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

Anyu! anyu! anyu!
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.


Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél szebb gondolat,
Míg állani látszék az idő,
bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék…
Röpült felém anyám…
S én csüggtem ajkán…szótlanul…
Mint a gyümölcs a fán.
Móra Ferenc: Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

 Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.


Kovács Zsóka: Édesanyámnak

 Május első vasárnapján,
édesanyák ünnepnapján
megkérem a szép tavaszt,
velem ünnepelje azt.

 Kérem fénylő sugarait,
ragyogja be a napjait,
s kikeletnek virága,
nyíljon minden szavára.
Fülemüle csalogány,
énekeljen valahány,
ezüst hold és csillagok,
csak neki ragyogjatok.

Csend sötétje, éjszakája,
őrizd, szép legyen az álma.


Tóth Anna: Anyák napi köszöntő

 Reggel, mikor ágyamhoz jössz,
Suttogod a nevemet.
Ujjaiddal cirógatod
Arcomat és kezemet.

 Álmos szemem nyitogatom
Mosolyodra ébredek,
Ez a legszebb ajándékom
Ameddig csak élhetek!

 Május első vasárnapján
Átadom a virágom,
Szívem szerint mindent adnék
Ami szép a világon!

 Köszöntelek Édesanyám,
Hiszen ma van ünneped,
Nekem pedig az-az öröm,
Ha öledben ülhetek!

Árvai János: Köszöntő

Ki szívünknek a legdrágább,
Aki értünk annyit fárad,
Hogy köszöntsük a legszebben
Kedves jó édesanyánkat?
Akinek egy mosolyától,
Elszáll minden gond és bánat,
S aki mindig mosolyog ránk,
Akármilyen csüggedt, fáradt.
Ki álmatlan éjszakákon
Szakadt ruhánk megfoltozza,
Értünk fárad éjjel-nappal,
Gyermeke a legfőbb gongja.
Ki mindenét odaadja
Ha kell, még az életét is,
És mi sokszor hálátlanok
Vagyunk vele szemben mégis.
Gyűjtsünk össze nagy csokorba
Illatos virágot százat,
S szívünk minden melegével
Kössük egybe bokrétánkat.
Így nyújtsuk át hálatelten
A legjobbnak, legdrágábbnak,
Anyák napján így köszöntsük
Az egyetlen, jó anyánkat.


Udud István: Anyák napja

Mi van ma, mi van ma?
Anyák napja van ma!
Hogy köszöntsem jó anyámat?
- töprengek magamba.
Mit vegyek, mit vigyek,
mit mondjak majd néki,
aki nemcsak szavaimat,
szívemet is érti?
Ünnep-e az ünnepek
szép virágok nélkül?
Egy szép csokrot kötök néki:
így döntöttem végül.

Csokrot virágokból,
tán a két legszebből:
az örökzöld hálából és
a piros szeretetből.
 
Áprily Lajos: A kertbe ment

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod,
Én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítod.
Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertbe ment anyám.
Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.
A kicsi teste csupa nyugtalanság,
s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
Virágosodban könyörülj meg rajta,
hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.
Mezőiden ne csak virágmagot vess,
virágaid közé vegyíts gyomot,
hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:
asphodelosod és liliomod.


Veress Csilla: Néked álmodom, anyu

Néked álmodom, anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.
Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.
Elhozom néked, anyu,
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozok én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked
az egész világot.
Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.


Donkó László: Anyák napján
Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.
Köszöntelek anyám
édes gyermekszóval
áldjon meg az élet
minden széppel, jóval!
Könnyet sose ejtsél,
mosoly legyen szádon,
hisz te vagy a legjobb
nékem a világon!
Köszöntelek anyám
lila orgonával,
rózsafavirággal,
tuli-tulipánnal.


Dsida Jenő: Hálaadás

 Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

 Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

 Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

 Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

 Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!




Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki,Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?Ki más is lehetne, ha nem te.Ültess hát, gyorsan az öledbe.


Kiss Jenő: Anyád szemében

Anyád szemében
ott a nap;
sugarai rád hullanak,
hogy nőj te szépen. Anyád szemében
ott a hold,
beteg, ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben. Anyád szemében
ott a víz;
a könny, ha utad félre visz,
jaj! baj ne érjen... Anyád szemében
ott a tűz:
ha csüggednél, szívedbe tűz,
lobogjon, égjen!
Devecsery László: Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,
 én tehozzád szólhatok:
 Édesanyám! Hozok néked
 messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
 a szemedet keresem,
 belenézek és megértem:
 mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
 minden égi ragyogásnál,
 az, amit én tőled kaptam:
 e szépséges nagy titok,
HOGY A GYERMEKED VAGYOK!
Pataki Edit: Anyák napjára

Édesanyám, azt kívánom,
élj sokáig e világon,
boldogságban, szeretetben,
mindig az én közelemben.
Kerüljön a bánat Téged,
öröm legyen a vendéged!
Drágább vagy te, mint az arany.
Maradj az én napsugaram!

Kis tanyánk a jóság háza,
munkád siker koronázza!
Örökké élj miközöttünk!
Köszönjük, hogy megszülettünk…

 
Tali Gitta: Amikor még…

Amikor járni megtanultam,
sokszor anyukámhoz bújtam.
Olyan jó volt ölbemenni,
s hozzábújva megpihenni.

De mióta nagyobb lettem,
odabújni nincs már merszem.
Ám amikor senki nem lát,
és ő felém nyújtja karját,
betérek az ölelésbe
egy kis meleg pihenésre.

És ha nagyon fázik lelkem,
fantáziám eleresztem.
Ő tér be a színes képbe,
eszembe jut kedves lénye.

Meleg mosolyát is látom,
s visszatér a biztonságom.
Melegszik a szívem tája,
s jókedvem is meglesz mára.


Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa

Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)